Mindig sós íze van, ha az ember elveszít valamit.

Mindig amikor megbízok valakiben, megmutatják, hogy miért nem kellett volna...

Istenem, kérlek, ments meg a barátaimtól! Az ellenségeimmel elbánok egyedül is.

Talán a sötétben a legmerészebb az ember, akkor adja át magát a legjobban a vágyainak. A sötétben szeretünk a legtisztábban, akkor csókolunk a legvadabban, akkor ölelünk a legerősebben, akkor nevetünk a legfelhőtlenebbül. A sötétben mélyülnek el a legjobban a kapcsolatok: akkor beszélgetsz a legőszintébben - talán emiatt épp akkor okozod a legnagyobb fájdalmakat - , akkor ígéred a legszebbet, és talán akkor hazudod a legnagyobbat...

' De ha jól meggondolom, azt hiszem, senki nem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is. Talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve. A testünk tovább él, de a lelkünk előbb vagy utóbb mindenképpen elszenvedi a halálos döfést. Tökéletes bűntény: soha nem tudjuk kideríteni, ki ölte meg az örömünket, hol vannak a bűnösök, és miféle okok vezérelték őket. '

' Senki sem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja: a fény célja, hogy még több fényt gyűjtsön maga köré, hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtőző csodákat. ' 
te vagy a fényem

'.. A szépségedből kell megélned. Mert ennek a szépségnek komoly ára van. Most csúnyán becsaptak, de máskor ne hagyd magad. Kérd meg az árát a férfiaktól, hogy veled lehessenek. Vegyenek neked kocsit, házat, tartsanak el, kezeljenek úgy, mint egy királynőt. Mert az is vagy. És még valami, gyermekem. A legfontosabb tanács: soha ne a szívedre hallgass, csak az eszedre. A szív tévútra visz, hamis illúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól. Mindig az eszedet használd, és bármit elérhetsz... '