Ezek itt az én érzéseim. Nem azért vannak itt, hogy ellopd őket, hanem azért, hogy megismerd!
2011. december 29., csütörtök
' De ha jól meggondolom, azt hiszem, senki nem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is. Talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve. A testünk tovább él, de a lelkünk előbb vagy utóbb mindenképpen elszenvedi a halálos döfést. Tökéletes bűntény: soha nem tudjuk kideríteni, ki ölte meg az örömünket, hol vannak a bűnösök, és miféle okok vezérelték őket. '
2011. december 27., kedd
'.. A szépségedből kell megélned. Mert ennek a szépségnek komoly ára van. Most csúnyán becsaptak, de máskor ne hagyd magad. Kérd meg az árát a férfiaktól, hogy veled lehessenek. Vegyenek neked kocsit, házat, tartsanak el, kezeljenek úgy, mint egy királynőt. Mert az is vagy. És még valami, gyermekem. A legfontosabb tanács: soha ne a szívedre hallgass, csak az eszedre. A szív tévútra visz, hamis illúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól. Mindig az eszedet használd, és bármit elérhetsz... '
2011. december 15., csütörtök
2011. december 14., szerda
' Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom." -gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. '
2011. december 13., kedd
2011. december 9., péntek
2011. december 6., kedd
'Fura dolog ez a vonzódás..Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet..de közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel és utána már vele kelsz..életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből!'
2011. december 5., hétfő
2011. december 4., vasárnap
Az az igazság, hogy elszomorít.. Szomorú vagyok, amikor ránézek arra a képre, és látom, hogy más lányt ölel. Mérges vagyok. Nem rá, hanem magamra. Magamra, mert valamilyen oknál fogva nem vagyok elég jó. Nem vagyok érdemes arra, hogy engem öleljen, szeressen. Be kell látnom.. igen. Sajnos be kell látnom, hogy a vágyaink nem mindig teljesülnek. Sőt, inkább soha.
Belemartál.. a szívembe. Nem akarlak látni, sem ölelni, sem beszélni veled. Nincs többé szükségem Rád. Mire is lenne szükségem? Mire? Arra, hogy hazudj? Hogy megbánts? Hogy átverj? Hogy ezek ellenére, mégis elhiggyek neked mindent? Nem, nincs szükségem ezekre. Én csak szeretni akartalak, de te nem hagytad. Neked nem voltam elég jó. Neked nem volt szükséged a tiszta szeretetre, sem arra, hogy melletted legyek. Neked csak egy bábu kell, amit ide-oda rángatva játszhatsz, amíg csak kedved tartja. Ebben csak egy hiba van.. Ezt a szerepet nem rám írták;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)